Carl Gustav Jung tanítása szerint az ember saját belső, ki nem élt női (anima) vagy férfi (animusz) minőségeit vetíti rá egy másik személyre, akiben így nem önmagát, hanem saját teljességének elveszett részét látja viszont. Ezért válhat egy kapcsolat egyszerre bűvöletessé, végzetessé és mélyen felkavaróvá, mert a másik valójában a saját lélekanyag tükre lesz. Hermetikus értelemben ez a vetített jelkép egyik legerősebb formája, ahol az ember saját belső hiányát kozmikus találkozásként éli meg. A valódi találkozás ott kezdődik, ahol a projekció visszavonódik, és a másik többé nem szimbólum, hanem valóságos ember lesz.
