Az a belső mechanizmus, amellyel a személyiség saját döntéseit, vágyait, félelmeit és torzulásait utólag elfogadhatóvá, sőt szükségszerűvé magyarázza, hogy ne kelljen szembenéznie önmaga valódi indítékaival. Az önigazolás nem egyszerű hazugság, hanem a tudat finom önvédelme, amely gyakran féligazságok délibábjaival dolgozik. Hermetikusan ez az ego egyik legerősebb védőfala, mert nem engedi megszületni az önlelepleződés kegyelmét. A belső átalakulás ott kezdődik, ahol az ember már nem a maga ügyvédje, hanem saját lelke tanúja lesz.
