Az emberi lét két pólusa: az egyik az időhöz kötött, változó, elmúló forma, a másik az a maradandó, szellemi princípium, amely nem a történésekhez, hanem a létezés eredetéhez kapcsolódik. A személyiség a múlandóban keresi önmagát, ezért retteg a veszteségtől és az elmúlástól; a lélek azonban az örök felé vonzódik, mert abból származik. Hermetikus értelemben a beavatás lényege e kettő helyes rendbe állítása: a múlandó ne uralja, hanem szolgálja az örököt. Ami csak múlandó, azt nem tarthatjuk meg; ami örök, azt nem veszíthetjük el.
