Az a vágyállapot, amely már nem kér, hanem követel, és nem a lélek mély hívásából fakad, hanem a személyiség hiányának türelmetlen kényszeréből. Ilyenkor a vágy elveszíti természetes áramlását, és birtokló, nyomást gyakorló erővé válik, amely a másikat, az életet vagy akár a szellemi világot is saját beteljesülésének eszközévé tenné. Hermetikusan ez a pusztító kén és az asztrális sóvárgás összekapcsolódása, ahol a tűz nem tisztít, hanem perzsel. A feloldás ott kezdődik, ahol az ember felismeri: ami erőszakosan akar beteljesülni, az többnyire nem a lélekből, hanem a hiányból beszél.
