Az a folyamat, amikor az ember ismétlődő félelmeivel, indulataival, önigazolásaival és tudattalan hűségeivel újra meg újra energiát ad azoknak a belső mintáknak, amelyeket később „sorsként” él meg. A sorsdémon itt nem külső végzethatalom, hanem a fel nem ismert és meg nem váltott erők sűrűsödése, amely addig követel figyelmet, amíg tápláljuk. Hermetikus értelemben minden ismételt reakció etetés is: amit nem világítunk át, azt megerősítjük. A szabadság első lépése, hogy az ember nem szolgálja tovább azt, amitől szabadulni szeretne.
