A Logosz szócikk már elkészült korábban, de a „teremtő Logosz” külön hangsúlyt kap: ez az isteni Ige, értelem és rendező princípium, amely a káoszból világot, a szétszórtságból formát, a néma lehetőségből élő rendet hív elő. Nem puszta szó, hanem teremtő rezgés és törvény, amelyben a gondolat, hang és lét még nem válik szét egymástól. Gnosztikus–rózsakeresztes értelemben a teremtő Logosz az a fényelv, amely a lélekben is új világot kezd építeni, amikor az ember többé nem az ego zajából, hanem a szív csendes rendjéből szól. Ami a Logoszból fakad, az nem csak hangzik, hanem teremt.
