Az a személy, kép, tanítás vagy belső alak, amelyre az ember rávetíti a megmenekülés, beteljesülés vagy végső hazatalálás reményét. Ilyenkor a lélek valódi üdvösségvágya egy külső formába költözik, és az ember attól várja a megváltást, ami legfeljebb jel lehetne, nem forrás. Rózsakeresztes–gnosztikus értelemben ez a vágy akkor tisztul meg, amikor a hordozóról leválik a túlzott jelentés, és az üdvösség keresése visszatér a szív szentélyébe. Ami kívül megmentőnek látszott, belül gyakran csak irányjelző volt.
