Az a belső megrendülés, amikor az ember felismeri, hogy nemcsak hibázott, hanem eltért saját mélyebb igazságától, és ennek következményeit már nem tudja külső okokra hárítani. A bukás fájdalma nem puszta szégyen, hanem leleplező tűz, amely megmutatja, hol volt tisztátalan a szándék, hamis az egység vagy rossz a hőfok. Hermetikusan ez a fájdalom akkor válik termékennyé, ha nem önsajnálatba fordul, hanem valódi belátássá. Ami így fáj, az már a lélek ébredő igazságérzéke.
