Az a szellemi–lelki törvényszerűség, amely szerint minden ismételt vágy, félelem, fogadalom, azonosulás vagy érzelmi befektetés finom köteléket hoz létre az ember és annak tárgya között. A kötés nem mindig tudatos, mégis hat: energiát, figyelmet és sorsmozgást kapcsol bizonyos személyekhez, képekhez vagy mintákhoz. Hermetikus értelemben a kötés addig tart, amíg az ember nem látja át, milyen erővel táplálja. A feloldás nem puszta elszakadás, hanem belső separatio, amelyben a lélek visszaveszi saját erejét.
