Az emberi lény összetett belső világa, ahol emlékek, vágyak, félelmek, szentélyek, árnyékos utcák és elfeledett kapuk együtt alkotják a lélek lakott terét. Ez a város nem pusztán pszichológiai kép, hanem beavatási térkép is, mert minden belső helyszín egy-egy tudatállapotot, sebzettséget vagy rejtett lehetőséget hordoz. Hermetikus értelemben az ember akkor kezd igazán önmagába lépni, amikor nemcsak lakója, hanem tudatos őrzője és rendezője lesz ennek a városnak.
