Az az ősi anyai princípium, amely a szétszakadt, elveszett vagy halottá vált isteni rend után kutat, miként Ízisz keresi és összegyűjti Ozirisz darabjait. Gyásza nem puszta fájdalom, hanem szent emlékezés, amely nem engedi, hogy a széthullott élet végleg elveszítse eredeti alakját. Hermetikusan Ízisz gyászoló anyasága a lélek összegyűjtő ereje: szeretet, amely a romok között is felismeri a feltámasztható isteni magot.
