Az az eredeti, még meg nem hasadt belső állapot, amelyben a lélek nem keveredett össze vágyakkal, szerepekkel, bűvöletekkel és önigazolásokkal. A „szűzi” itt nem erkölcsi érintetlenséget, hanem tiszta, nem birtokló jelenlétet jelent, amelyben az ember nem használja fel a szentet saját céljaira. Hermetikus értelemben a szűzi egység az a belső alap, amelyhez minden valódi tisztulás visszavezet. Ami innen fakad, az nem akar uralkodni, csak jelen lenni.
