Az a téves tudatállapot, amelyben az ember úgy érzi, hogy önmagát teljesen elválaszthatja a másiktól, a sorstól, a múlttól vagy a világtól, miközben valójában láthatatlan kötelékek, projekciók és visszahatások tovább működnek. Az elhatárolódás ilyenkor nem valódi separatio, hanem védekező illúzió: falat épít, de nem teremt tisztaságot. Gnosztikus értelemben a káprázat abban áll, hogy az ego különállásnak nevezi azt, ami valójában félelemből fakadó bezáródás.
