Az az élő, belső szó, amely nem csupán megvilágít, hanem cselekvésre is jogosít és kötelez, mert a felismerés már elérte a megvalósítás küszöbét. Nem minden gondolat Ige, és nem minden belső hang hordoz felhatalmazást; csak az, amely tiszta szándékból, lélekből és a magasabb renddel való összhangból fakad. Hermetikus–gnosztikus értelemben ez az Ige nem magyaráz tovább, hanem mozdít: a fény tetté akar válni. Ahol ez megszólal, ott az ember többé nem hivatkozhat tudatlanságra, mert a szó már belső megbízatássá lett.
