A lélek és a szellemi világ hívása soha nem erőszakos parancsként érkezik, hanem belső megszólításként, amely szabadságot hagy az embernek. Éppen ezért különbözik a kényszertől: nem megtörni akarja az akaratot, hanem megtisztítani és magasabb rendbe állítani. Gnosztikus–rózsakeresztes értelemben a valódi hívás felismerhető arról, hogy nem félelemmel, hanem felelősséggel ébreszt. Aki válaszol rá, nem elveszíti szabadságát, hanem mélyebb szabadságba lép.
