Az a szellemi–megváltói mozdulat, amely nem külső kényszerrel emeli ki az embert a káprázatból, hanem hívással, világossággal és belső felismeréssel fordítja vissza eredete felé. A kereső lélek azért megmenthető, mert még nem zárult be teljesen a régi természet rendjébe, és fájdalmában is őrzi az isteni szabadság utáni vágyat. Rózsakeresztes–gnosztikus értelemben a megmentés nem helyettesíti a belső munkát, hanem lehetővé teszi, hogy a lélek válaszolni tudjon a hívásra.
