Azok a vágyakból, félelmekből, ismétlődő döntésekből, karmikus mintákból és tudattalan azonosulásokból álló erők, amelyek az embert újra és újra ugyanabba a sorsmozgásba húzzák vissza. Nem pusztán külső végzetként működnek, hanem belső táplálásból élnek: amit az ember nem lát át, azt tovább forgatja. Gnosztikus értelemben ezek a dialektikus természet fenntartó erői, amelyekből nem harccal, hanem ébredéssel, separatioval és az Ige magasabb rendjéhez való kapcsolódással lehet kilépni.
