Az a felhevült lelki–asztrális mozgás, amely átmenetileg erőt, lelkesedést vagy különleges jelentőséget ad egy helyzetnek, de könnyen el is ragadja a tudatot a csendes középponttól. Ilyenkor az ember nem feltétlenül lát tisztábban, csak intenzívebben él át valamit, és ezt összetévesztheti a valódi hívással. Hermetikusan az izgalom sodrása még nem irány, hanem hullám; csak akkor válik úttá, ha a lélek józansága átvilágítja.
