Azok a külső és belső ékítmények, amelyekkel az ego jelentőséget, különlegességet, szellemi rangot vagy erkölcsi fölényt próbál adni önmagának. Ilyen dísz lehet a tanítói hang, a beavatottság látszata, a szenvedéstörténet, a spirituális nyelv vagy a látszólagos alázat is, ha nem a lélekből fakad. Hermetikus értelemben ezek a díszek addig csillognak, amíg a valódi önlelepleződés fénye rájuk nem esik; akkor kiderül, mi volt szolgáló forma, és mi volt csupán maszk.
