Az emlékezés a lélek eredetéhez, régi fogadalmaihoz és elfeledett útjához kapcsol vissza, míg az ígéret a jövő felé nyitja meg ugyanazt a belső erőt. Együtt azt jelzik, hogy az ember nem véletlenül áll az úton: amit felismer, annak folytatása és beteljesítése is van. Hermetikus értelemben az emlékezés gyökeret ad, az ígéret irányt, és a kettő között születik meg a hűséges cselekvés.
