A kilencedik fok az a beavatási állapot, ahol az ember már nem kezdőként keresi az utat, hanem saját belső anyagának nagy részével szembesült, és felelőssé vált azért, amit lát. Nem végső megérkezés, hanem magas küszöb: a régi személyiség már nem uralkodhat zavartalanul, de az új ember még nem teljesedett be véglegesen. Hermetikus értelemben a kilencedik fok a magányos felelősség tere, ahol a tanítás többé nem kívülről tart, hanem belső törvénnyé válik
