Az az állapot, amikor az ember külső kapcsolódásai elcsendesednek vagy elégtelennek bizonyulnak, és így szembesül saját belső valóságával. Rokon a korábban kidolgozott belső magány fogalmával, de itt általánosabban azt a léthelyzetet jelöli, amely lehet elszigeteltség is, de lehet beavatási tér is. Hermetikus értelemben a magány akkor válik termékennyé, amikor nem önsajnálatba, hanem belső hallásba fordul. A lélek sokszor ott kezd beszélni, ahol a világ zaja elhalkul.
