Latinul „zárt edény”, az alkímiai mű egyik alapképe, amely arra utal, hogy az átalakuló anyagot meghatározott ideig el kell zárni a külső hatásoktól. Lelki értelemben a vas clausum az a belső tartály, ahol a magány, zárt idő és visszavonulás nem elszigetel, hanem érlel. Ha az edény túl korán kinyílik, az erő elszivárog; ha jól zár, a belső folyamat mélyülni kezd. Hermetikusan ez a beavatás védett kamrája, ahol a láthatatlan munka végbemegy.
