Az a gondolati forma, amelyet az ember annyiszor ismételt, védett és igazolt, hogy végül belső úttá keményedett, amelyen már automatikusan jár. Nem élő felismerés, hanem megszilárdult vélekedés, amely a tudat alatt hordja tovább a múlt nyomását. Hermetikus értelemben ez petrifikált gondolatanyag: olyan forma, amelyet előbb fel kell oldani, mielőtt az igazság újra mozgásba hozhatná.
