Az az ember, aki nem menekül az élet anyagától, hanem megtanulja azt tudatosan, szépen és igaz módon megformálni. Nem felszínes könnyedséget jelent, hanem azt a képességet, hogy a sors nehéz, nyers és töredékes elemeiből is belső rendet, tapasztalati bölcsességet és élő formát teremtsen. Hermetikusan a valódi életművész nem díszíti az életet, hanem átnemesíti: a hétköznapokból műhelyt, a próbákból anyagot, a jelenlétből alkotást formál.
