Az a külső tekintetmező, amely előtt az ember megjelenik, megszólal vagy cselekszik, és amely könnyen felerősítheti a personát, az ego szerepdíszeit és a megfelelési vágyat. A közönség önmagában nem ellenség, mert lehet tanú, befogadó tér és visszacsatolás is, de veszélyessé válik, ha az ember belső igazságát a hatás kedvéért alakítja át. Hermetikus értelemben a kérdés mindig az, hogy a közönség előtt a lélek nyilatkozik-e meg, vagy a szerep keresi saját tükrét.
