Az az ember, akiben a személyiség formái, szerepei és önvédelmi rétegei már nem fedik el teljesen a lélek fényét, hanem egyre inkább átengedik azt. Nem tökéletes vagy hibátlan ember, hanem olyan lény, aki nem akar másnak látszani, mint ami belül igazként megszületett benne. Hermetikus értelemben az áttetszőség a megtisztított edény állapota: a forma megmarad, de már nem önmagát mutatja, hanem a benne működő szellemi princípiumot.
