A famulus latinul szolgát, segítőt, kísérőt jelent; szimbolikusan az a tudatállapot, amely még nem mesteri középpontból él, hanem valamilyen nagyobb erő, szerep, személy vagy belső alak szolgálatába szegődik. Tiszta formájában a famulus-tudat alázatos tanulói minőség, amely kész hordozni, figyelni és segíteni a művet; árnyékában azonban önállótlan követéssé, függéssé vagy hamis tértartó szolgálattá torzulhat. Hermetikus értelemben a famulus akkor válik valódi tanítvánnyá, amikor nem személyt imád, hanem a szellemi princípiumot szolgálja.
