Az alkímiai fermentum az az erjesztő, átalakító mag vagy kovász, amely az anyagba kerülve belülről indítja meg annak átnemesülését. Nem maga a teljes mű, hanem a folyamatot felébresztő élő princípium, amely a látszólag mozdulatlan matériában rejtett változást kezd érlelni. Lelki értelemben ilyen fermentum lehet egy befogadott igazság, egy valódi belátás, egy Mesterrel való találkozás vagy egy megszegett belső ígéret fájdalma is. Ami fermentumként hat, az nem kívülről díszíti az embert, hanem belülről kezdi átformálni.
