Az az ismétlődő lelki mozgás, amelyben az ember gondolatai, érzései, vágyai és félelmei újra meg újra ugyanabba a belső pályába térnek vissza. Rokon a korábban kidolgozott öncélú körforgás és zárt keringés fogalmával, de itt általánosabban azt jelöli, amikor a tudat még nem találta meg a spirális emelkedés irányát. Hermetikusan a belső körforgás akkor válik úttá, ha az ismétlésben felismerés születik, és a kör lassan spirállá alakul.
