Az a belső állapot, amikor az ember életének irányát nem a lélek hívása, hanem elkerült fájdalmak, biztonsági stratégiák és régi félelmek határozzák meg. A szekér halad, sőt kívülről céltudatosnak is tűnhet, de a gyeplőt valójában nem a szív-tudat középpontja, hanem a múltból eredő szorongás tartja. Hermetikus értelemben ez a sorsjármű fogsága: az ember mozog, de nem szabadon, mert útját a félelem erővonalai rajzolják. A fordulat akkor kezdődik, amikor a hajtóerő láthatóvá válik, és a gyeplő lassan visszakerül a tudatos lélek kezébe.
