Az a képesség, amellyel az ember nem azonnal az ösztön, vágy, félelem vagy hangulat sodrásából cselekszik, hanem képes visszatérni belső középpontjához, mielőtt választ adna. Nem elfojtás, hanem rendezés: a tűz, víz, gondolat és test mozgásainak tudatos megtartása. Hermetikus értelemben az önszabályozás az alkímiai mű hétköznapi fegyelme, amelyben az edény nem reped meg, a hő nem csap túl magasra, és a lélek finomabb iránya cselekvéssé válhat.
