Az az állapot, amikor az ember nem feldolgozza és beépíti gyermekkori élményeit, hanem belső időtlenségben megőrzi őket, mintha a múlt bizonyos részei nem akarnának tovább érni. Ez nem pusztán emlékezés, hanem kötés: a régi sérülések, vágyak, hiányok vagy idealizált biztonságképek továbbra is alakítják a jelen döntéseit. Hermetikus értelemben a gyermekkor konzerválása megakadt circulatio, ahol az anyag nem bomlik le és nem nemesül át, hanem változatlanul őrzi régi formáját.
