Nem elszigeteltség, hanem a Lélek csendes tere, ahol már nem vigasztal az ismétlés, és nem köt a világ zaja. A belső magány nem hiány, hanem meghívás: visszahúzódás a forráshoz, ahol új rend születhet. Aki ezt a magányt nem menekülésként, hanem szentélyként éli meg, az közelebb kerül önmagához, mint valaha.
