Nem elhagyatottság, hanem belső tér, ahol az ember találkozhat valódi önvalójával. A beavatás mindig elválaszt – nem mint büntetés, hanem mint előkészítő folyamat: a csendben és egyedüllétben tisztulnak le a külső zajok, hogy hallhatóvá váljon a belső hívás. A magány nem végállapot, hanem a lélek mélypontja, ahol a fény születni kezd.
