A lélek önként vállalt áldozata, amikor a belső igazság fontosabbá válik a túlélésnél. Nem hősiesség, nem szenvedéskultusz – hanem tisztaság és elhivatottság, amely a világ torz visszhangja ellenére is megmarad hűnek az isteni törvényhez. A valódi mártír nem kér figyelmet – csak fényt hagy maga után.
