A gnosztikus hagyomány egyik központi alakja: az isteni bölcsesség (Sophia), aki vágyából alászállt az anyagba, és ott elfeledkezett eredetéről. A Pistis Sophia az emberi lélek archetípusa is: az isteni szikra, amely tévelyeg, szenved, majd visszaemlékezik. Sorsa nem bukás, hanem megváltás a felismerésen keresztül – a fénnyel való újraegyesülés.
