Az anyagi világban töltött idő nem végső állapot, hanem tanulási és emlékezési tér, ahol a lélek a forma tapasztalatain keresztül érik a visszatérésre. Az átmeneti élet nem értéktelen, de nem is cél – híd a feledés és a felismerés között. A beavatott tudja: itt minden a belső valóság tükröződése.
