Az alkímiai hagyomány egyik erőteljes kifejezése a „vérlény”, amely a természetes ember öröklött, ösztön- és vérségi determinációinak összességét jelöli. A gnosztikus tanítás szerint ez a lény az, aki az anyagi világ rendje szerint él, és tudattalanul szolgálja a természet körforgását. A vérlény nem gonosz, hanem alvó állapot – de amíg ő uralkodik, a szellem nem nyilvánulhat meg. A beavatott nem harcol a vérlénnyel, hanem áttetszővé teszi: átalakítja, hogy a szellem fénye átragyoghasson rajta.
