Az „aha” pillanata a belső felismerés villáma, amikor az igazság nem tanult, hanem emlékezett formában tárul fel. A gnosztikus hagyomány szerint ez a pillanat nem az értelem, hanem a lélek világosságának megnyilvánulása: a szellemi igazság egy szikrája áthasítja az elme ködét. Nem logikai következtetés, hanem tudatugrás – a Gnózis pillanata.
