A beavatás belső színjátéka, ahol a lélek szereplőként és nézőként egyszerre van jelen. A gnosztikus és rózsakeresztes tanokban a misztériumdráma nem külső esemény, hanem belső mozgás, amely az ember sorsában, álmaiban és spirituális útján bontakozik ki. Itt az ember a templom, a pap és az áldozat egyben – minden külső történés csak tükröződése ennek a belső drámának.
