A gnosztikus hagyományban a teljesség birodalma, az isteni világ eredeti egysége, ahol minden eón, isteni szikra és ősképlet még elválasztatlanul együtt létezik. A pleroma nem hely, hanem tudatállapot: a tökéletesség, amelyből a teremtés árnyéka kiszakadt. Az ember szellemi útja nem más, mint visszatérés a pleromához, az isteni teljességhez.
