Az a láthatatlan, mégis tapasztalható kozmikus összetartó elv, amely a szétszórt jelenségeket törvénnyé, ritmussá és egymásra felelő egésszé rendezi. Hermetikus értelemben nem puszta fizikai vonzásról van szó, hanem arról a rendről, amely a hasonlót a hasonlóhoz húzza, és a belső minőséget a külső történésekhez kapcsolja. Ez a „mágnesesség” akkor válik felismerhetővé, amikor az ember abbahagyja a puszta véletlenben való hitet, és meglátja az összefüggések tanító hálóját. Aki a saját középpontjába visszatér, az nem harcol a világgal, hanem ráhangolódik erre a rendre, és ennek sodrásában kezd el „helyére kerülni” minden.
