Az a finom összefüggésháló, amelyben múltbeli döntések, vágyak és kimondatlan fogadalmak szálai futnak össze, és a jelen eseményeiben mintázatként újra meg újra megmutatkoznak. Nem végzet, hanem következményrend, amely addig ismétel, amíg fel nem ismerjük, mi tartja fenn. A „szőttes” képe arra utal, hogy a sors nem egyetlen csapás, hanem sok apró szál együttese, s a felszabadulás a szálak tudatosításával kezdődik.
Ahol a lélek átveszi a vezetést, ott a minta nem eltűnik, hanem átszövődik.
