Azok a határok, amelyeket a test, az idő, a sorsmintázat és a jelen életszakasz kijelöl, s amelyek nem ellenségek, hanem a munka edényfalai. A korlát nem büntet, hanem formát ad: megakadályozza, hogy az energia szétszóródjon, és segít a lényegre szűkülni. Aki ezeket tagadja, gyakran „szív nélküli rendbe” vagy mágikus túlzásba csúszik; aki elfogadja, annak a korlát a kegyelem eszközévé válik. A valódi szabadság nem a korlátok hiánya, hanem a korlátok között megszülető belső rend.
