Az a tudatállapot, amely a rendet nem belső középpontból, hanem külső hatalomból vezeti le, ezért a biztonságot az engedelmességben, a kérdezést pedig veszélyként éli meg. Ilyenkor a lélek hangját könnyen elnyomja a „fentről jövő” igazolás igénye, és a személyiség a szabadság terhétől úgy menekül, hogy átadja a döntést. A hermetikus úton ez a gondolkodásforma a szív nélküli rend előszobája lehet, mert a forma és tekintély megmarad, de az élő igazság elvész belőle.
