A latin persona eredetileg „színpadi maszkot” jelent, a pszichológiában pedig azt a társas szerep-rendszert jelöli, amelyen keresztül a világ felé megmutatkozunk. Ez a réteg szükséges, mert hidat képez a belső és a külső között, de veszélyes, ha uralkodóvá válik, és „szív nélküli rendet” szervez az életben. A hermetikus munka nem a persona eltörlése, hanem átlátszóvá tétele: hogy a szerep szolgáljon, ne pedig helyettesítsen. A persona tisztulása mindig az én-lelepleződés egyik formája.
