A személyiség megnyilvánulásának tere, ahol szerepek, történetek és önazonosságok váltják egymást, miközben a lélek gyakran a háttérben marad. A „színpad” képe arra figyelmeztet, hogy a látható történések sokszor díszletek is: a valódi munka a belső szándék szintjén zajlik. Ha a persona uralkodik, az élet színpada önigazolássá válik; ha a lélek vezet, ugyanaz a színpad szolgálattá és beavatási térképpé nemesül. A kérdés mindig az, ki a főszereplő benned.
