A dialektikus természetrend „másik fele”, vagyis az anyagi világ éterikus–finom anyagú kísérőtere, ahol többek között a halál és az újraszületés közötti folyamatok zajlanak.
A tükörszférában megtalálhatóak a „pokol” és a „tisztulás” régiói, de az a terület is, amelyet a vallások és az okkultizmus gyakran tévesen mennyországnak nevez, holott ez is időhöz és végességhez kötött állapot. A tükörszféra élményei lehetnek ragyogóak, mégis a természet rendjén belül maradnak, ezért nem az Örökkévalóság világa, hanem próbatér, ahol a kép és a vágy könnyen spirituális illúzióvá válik.
