Az a belső vagy külső tekintélyfigura, aki az igazságot nem belátásként, hanem erkölcsi ítéletként működteti, ezért a lélek felszabadítása helyett bűntudatot és megfelelést termel. A hangja gyakran „a rend” nevében szól, de valójában a félelem rendjét védi, mert számára a szabály fontosabb, mint az élő igazság. Hermetikusan ez a figura a szív nélküli rend emberi arca, amely a szeretetet törvénnyé merevíti. A gnosztikus út itt a leválasztást kéri: elválasztani az isteni rendet a moralizáló kontrolltól.
